TELEPÜLÉSÜNK ÉS NEVEZETESSÉGEI:
TISZAKÓRÓD:
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Keleti csücskében, a Tisza folyó partján fekvő település. A település nevét a magyar Kóró, vagyis száraz, kemény növényi szár (kóró) d- képzős alakja-ból nyerte.
A település és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amire a határában található több őskori őrhalom is bizonyít. Nevét 1334-ben Chorod, 1415-ben már Korod alakban írták. A falu ősi birtokosa a Kusaly család volt.
A XX. század elején nagyobb birtokosa Kende Zsigmond volt. Fényes Elek Történelmi földrajzában leírta, hogy az árvizek miatt sokat szenvedő Tisza partján fekvő települést az ár sokszor elmosta, mely így kénytelen volt egyre távolabb költözni eredeti helyétől.
A falutól Nyugati irányban található a Túr folyó. Itt ömlik a Túr vize a Tiszába. A hely érdekessége, hogy a sokszor nagyon magas vízállású Tisza miatt a Túr folyó vizét néhány méter magas, úgynevezett bukógáton keresztül engedik a Tiszába, hogy magas vízállásaikor a Tisza vissza ne duzzassza a Túr vizét, ami így vízesésként ömlik le.
A bukógát melletti diófaligetek, s a vízesésként ömlő Túr nyáron a környék kedvelt kiránduló és fürdőzőhelye.
Tiszakóród és körzete híres magyaroknak is otthont adott. Ezen a tájon írta meg Kölcsey a Himnuszt, ami azóta is Magyarország egyik jelképe, a szomszédos faluban Tiszacsécsén született Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc 1908 és 1918 között minden nyarát a Tiszabecsen atyai nagybátyjánál, G. Szabó Mihály református lelkész házában töltötte. Tiszabecsi élményeit a Tücsökzene c. verskötetében örökítette meg.ű