SZOMSZÉDOS TELEPÜLÉSEK

 

ÉS NEVEZETESSÉGEI:

 

 

 

TISZACSÉCSE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A település a Magyar-Ukrán határ mentén helyezkedik el, ahol az országhatárt a Tisza folyó jelenti. A Szatmári-Tiszaháton a csöndes, faragott tornácos házakkal teli településen kanyargózik tovább az út. 

 

 

 

A falut Móricz Zsigmond tette híressé, amelyről 1942-ben így írt: „ Csécse ott fenn a Tiszaháton, a szőke Tisza partján a hatvankét házból álló kis falu, amely úgy körül van véve gyümölcsössel, szilvásokkal, hogy ha az ember szekérrel közeledik felé, semmit sem lát belőle távolról, csak a gyümölcserdőt, és annak a közepén a pompás fatornyot, hegyiben egy kopja gombbal...".

 

 

 

Már nincs ilyen buja gyümölcserdeje, nagyobb is lett, de nem vesztette el az összehasonlíthatatlan báját az egy főutcás, orsós alaprajzú község.  A református templom és a fa harangtorony is ugyanott, az utca kiszélesedésében áll. 

 

 

 

A régi települést a Tisza a XVII. században elpusztította, utána költöztek ide az 1848 előtt többségében jobbágy lakosok.

 

 

 

Ma a község soros elrendezésű szalagtelkein 285-en élnek, megélhetési forrást a mezőgazdaság jelent számukra.  Jellegzetes terményünk a szatmári tiszahátra jellemző „nemtudomszilva” és a dió. 

 

Féltve őrzik nagy szülöttük emlékét, méltó utódaik szeretnének maradni, megőrizni a település amilyennek Ő látta, amit számára Csécse jelentett: „tündérsziget…, a színes és csillogó végtelent jelenti, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt”.

 

 

 

MILOTA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A község kiváló kirándulóhely, ahol az épített környezet éppúgy felejthetetlen élményt nyújt, mint az érintetlen természet.

 

Érdekesség a település világhírű terménye, a vékonyhéjú M10-es dió, melyet már az 1800-as években az angol tőzsdén is jegyeztek. Természeti látnivaló még helyi természeti értékké nyilvánított "fehér nyárfás" a Tisza-partján.

 

 

 

 

 

TISZABECS

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tiszabecs a Kárpátok előhegyeihez igen közel, de már a Szatmári-síkságon elterülő Tiszaháton, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében,  a magyar-ukrán határ mentén, a szeszélyesen kanyargó Tisza ölelésében fekszik, ahol a Kárpátokból lerohanó Tisza a Batár-patak torkolatánál belép az országba.

 

 

 

Kellemes kikapcsolódást talál az, aki a Magyarországra itt belépő Tisza-folyó partján nyaral, vagy csónakkal evezve gyönyörködik a táj szépségében.

 

 

 

Ezt a vidéket a természet minden szépséggel megáldotta. Az itt élők ősei katonáskodtak Dózsa seregében, harcoltak Rákóczi zászlaja alatt, véreztek 1848-ban, és harcoltak együtt az első és a második világháború alatt.

 

 

 

Tiszabecs a Rákóczi-szabadságharc kapcsán íródott be a magyar történelembe, méghozzá aranybetűkkel, hiszen itt vívták a kurucok első győztes csatájukat 1703. július 14-én.

 

 

 

SZATMÁRCSEKE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szatmárcseke a Felső-Tisza vidékén fekszik, a Szatmári-síkság észak-keleti részén. Minden oldalról folyóvíz veszi körül. Északon és észak-nyugaton a Tisza, keleten a Túr-csatorna, délen pedig a Túr folyó.

 

 

 

Szatmárcseke az ország leg észak-keletibb csücskében fekszik. A táj szépségét éppen hátránya adja, mivel nehezen megközelíthető, semmilyen nagyüzem, gyár nincs a közelben.

 

 

 

A történelmi, irodalmi nevezetességein túlmenően a Tisza, és az itt élők vendégszeretete vonzza az idelátogatókat.

 

 

 

Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője, 1838. augusztus 24-én halt meg Szatmárcsekén. Sírja sokáig jeltelen volt. A költő sírhelyére a jelenlegi síremléket 1938-ban, halálának 100. évfordulójára emelték. Ez hasáb alakú, talpazaton álló urna, hat pálmaleveles oszlop veszi körül, amely hatszög alakban tört erőteljes párkány hord.

 

 

 

A Református-temető 1973-ban védetté lett nyilvánítva. A fekete fejfák csónakra, emberi profilra emlékeztető kiképzése egyedülálló: csónak alakú, illetve emberarcú fejfák. A temető nemzeti zarándokhely is egyben.

 

 

 

 

 

TÚRISTVÁNDI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Túristvándi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Szatmári tájegységében, az Erdőháton, a Túr-folyó mellett található település. Kölcse, Szatmárcseke, Tiszakóród, és Kömörő által közrefogott Szatmári Tiszahát területén helyezkedik el.  A Túr 99 kanyarával öleli át 16 km hosszan.  

 

 

 

Természeti értékekben rendkívül gazdag. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzethez tartozik. A külterületnek jelentős részét képezik a mocsarak és ecsetpázsitos rétek. Megtalálhatók itt olyan ritka növények, mint a tündérrózsa, a sárga nőszirom.

 

 

 

A Hortobágyi Nemzeti Park területéhez tartozik a hiedelem  szerinti kuructemető, a tölgyesekkel határolt ősgyepes Rókás is. 

 

 

 

A település büszkesége a VIZIMALOM. Már 1315-ben a Kende féle levéltári anyagok is megemlítik létezését Istvándiban, de a jelenleg is működőképes malom ősét a Mária Terézia korából való 1752-es levéltári anyagokhoz kötik.

 

 

 

Népi stílusban épült,  az alulcsapós, három hajtókerekes épület. Az épület belsejét 11 ablak világítja meg. Kívülről 3 erkély díszíti, melyekről csodálatos kilátásra van lehetőség a környékre és a folyócskára. Teteje fazsindellyel fedett, melyen két torony található. Az épület déli oldalán találhatók a kerekek, a vízi láda és a duzzasztó zsilip, mely szerkezetek a malom "lelke". 

Oldal: SZOMSZÉDOS TELEPÜLÉSEK ÉS NEVEZETESSÉGEI:
MÉHECSKE VENDÉGHÁZ - © 2008 - 2024 - mehecskevendeghaz.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat